Balanyi Miklós: Lámpások voltak... egy lezárult kor emlékei a kutatások és visszemlékezések tükrében (1882-1987)

Emléket kívánok állítani mindazon tanítóknak és lelkészeknek, akik a mezőhegyesi ménesbirtok majori iskoláiban hosszabb vagy rövidebb ideig tanítottak. Írásom a külterületi (majori) iskolák létrejöttével, eseményeivel, munkájával, eredményeivel kíván foglalkozni. Nem kerülhetem el a központi iskolát sem, mivel 1951-ig egy igazgatóság alá tartozott valamennyi iskola. A központi iskolának történetét írja majd meg más vállalkozó.
46 év nem kis idő, ennyit tanítottam Mezőhegyesen, ebből 26 évet majorban. Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem sok olyan tanítót, akik külterületen tevékenykedtek, végeztek szép, de nagyon nehéz munkát – embernevelést – abban az időben, amikor még újak voltak a kerületi iskolák. Korosztályom az elődöktől vette át a katedrát és a „lámpást” és már megváltozott világban tette, amit kellett.
Régi álmom volt, hogy összegyűjtöm a majori iskolák eseményeit, történetét. Meggyorsította elhatározásomat annak a tudata, hogy több iskolát már lebontottak, helyüket szántóföld foglalta el. Egyre kevesebben lesznek, akik még látták ezeket az iskolákat, ültek padjaikban. Legalább a történetük maradjon meg az érdeklődő utókornak.