Kós Károly: Régi Kalotaszeg

„Volt idő, amikor Kalotaszeg divatban volt. Felfedezte azt a földet néhány lelkes magyar és a magyar sajtó, a képes újságok hirdették, hogy íme, itt az a föld, hogy magyar művészet van készen. Erre megindult a vándorlás: írók és művészek, amatőrök és spekulánsok árasztották el nyaranta a Vlegyásza alját. Divatba jött a kalotaszegi mellény, varrottas függöny, ágyterítő, asztalra való, női blúz. De bútoron, épületen is megjelent egy-egy fejfavégződés, hímes rovás. Azt mondotta akkor a közvélemény: íme, megvan a nemzeti stílus. Aztán elmúlott a kalotaszegi láz rólunk. Kiderült, hogy nem illik a sujtás a pantallóra sehogyse és a lényeg nélküli, testetlen cifraság sohasem lehet művészet.[...] Csak azon csodálkozunk, hogy mégis akadt egy-két olyan magyar művészünk, aki ma is vissza-visszatér oda, ahol a Körös és Kalota vize zúg a nagy hegyek alatt. Akiket úgy meg tudott fogni az a világ. Akik magyar kincseket keresni ma is csak oda térnek vissza. És akik valóban találnak is ott magyar kincseket. Kós Károly ezek közül való...” Györgyi Kálmán, 1911.