Paulovics István: Savaria-Szombathely topográfiája. Az 1938-41. évi kutatások eredményei

Az ókori Savaria, valamint a közép- és újkori Szombathely újabban feltárt építészeti maradványai, beleértve a középkori várkerület helyét elfoglaló mai "püspökvárat" és tartozékait, minden más dunántúli (pannóniai) telephelynél jobban érzékeltetik a helytörténeti, topográfiai folytonosságot. Ennek alapja a település-földrajzi adottság, amely ezt a helyet, a barbár Északot a klasszikus Déllel ősidők óta összekötő főútvonal - az ősrégi "borostyánkő-út" - nagyjelentőségű állomáshelyévé, a kelettengeri és itáliai cserekereskedelem egyik csomópontjává tette. A topográfiai folytonosság vagy talán helyesebben egymásra-település két külön világból fakadt, de éppen a kereszténység révén egymással mégis összekapcsolt építkezésben jelentkezik. Mindegyik önmagában is sokrétegű.