Távoli szomszédok. Jánossomorja és Andau 1990 - 2000. Entfernte Nachbarn. Jánossomorja und Andau (1990 - 2000)

Vizsgált két településünk az osztrák-magyar határ két oldalán fekszik, Andaut 3000-en, Jánossomorját 7000-en lakják. (Lásd Térkép 1. Hanság) Andau 1,5 km-re, Jánossomorja 3 km-re fekszik a határtól. A Bécs-budapesti autópályát elhagyva Andau 20, Jánossomorja 15 perc alatt közelíthető meg. A két település között a határforgalom korlátozott: a mezőgazdaság aktív hónapjaiban, akkor is csak munkanapokon, pirkadattól napnyugtáig lehet át lépni rajta szabályos útlevéllel gyalogosan és kerékpáron. Az 1988-as határnyitás következményének tudtuk be a nyugati régiókban, hogy egyes határmenti osztrák és magyar települések egymás felé fordultak: megjelentek a magyar nyelvű feliratok, az olcsó háztartási gépeket, kávét, mosóport kínáló üzletek az ausztriai utcákon, míg a magyar oldalon szintén az osztrák keresletet célzó szolgáltatási ágak képviselői özönlöttek a közeli településekbe (az abdai bazársortól a levéli cigaretta-üzleteken át a mosonmagyaróvári, szombathelyi, soproni fogtechnikusi, fogorvosi rendelőkig, éttermekig, panziókig, mostanában masszázs, fodrász, pedikűr- és műköröm-szalonokig). S elindultak a helyiek (iparosok, gazdák, háztartásbeli asszonyok) fekete- és szezonmunkával, ideiglenes munkavállalási engedéllyel szerencsét próbálni. A határ közelsége mikro- és kisrégiós szinten „pozitív összegű játszmát” eredményezett: minden szereplő – leszámítva az államot – jól járt. A sűrűsödő kapcsolatok vizuális nyomai meghatározzák a település-képet: kulturális értelemben e falvak egy régióvá váltak, s az ott élők számára sajátos, és csak rájuk jellemző identitást, praxisokat, érintkezési formákat teremtettek. (Lényegében zárt világokról van szó: törzshelyekről, törzsvendégekről, régi, bevált napszámosokról, visszatérő tranzitforgalomról.) (v.ö. Kampschulte 1999)

Magyarul és németül.