Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból

˝A Pápai Művelődéstörténeti Társaság nemcsak a helyi hagyományok megőrzését, a várostörténet művelését tartja fontosnak, hanem az elfeledett értékek feltárását és bemutatását is. Kis Ernő (1856-1927) a református kollégium földrajz, történelem és latin tanáraként ahhoz a kiegyezés után aktivizálódó nemzedékhez tartozott, amely a romantikus-liberális szemlélet jegyében, "kurucos", azaz nemzeti színezetű várostörténetetet megalkotta. Történetíróként nem választotta szigorúan el a történeti tényeket, s a hozzájuk kapcsolódó fikciókat, legendákat. Népszerűségét annak köszönhette, hogy elsősorban az érzelmekre kívánt hatni. Jankó László (1875-1954), a Pápai Állami Tanítóképző Intézet tanára szorgos adatgyűjtést folytatott, mielőtt tollat vett a kezébe. Élénken érdeklődött a régészet iránt, több helyen ásatást is folytatott, melynek eredményeit szakfolyóiratban tette közzé. Kitűnő érzékkel felismerte, hogy egy-egy temetőnek milyen nagy művelődéstörténeti jelentősége van; hogy pl. a sírfeliratok is lehetnek történeti források, a segítségükkel képet alkothatunk az adott kor katolikus társadalmáról. Molnár István (1906-1983) hittanárt, plébánost, veszprémi kanonokot a katolikus egyháztörténet tartja számon. Történelemszemléletét meghatározta, hogy Pápa újkori történetében elsősorban "a katolikus város" kialakulásának és fejlődésének kérdései érdekelték.˝