Kosár
Nosztalgiás önéletrajz
Debrecenben születtem, mikor még a kő is lágy volt és a valutánk is kemény. Én meg ettem kétfilléres kiflit és megbámultam Horthy Miklóst a fehér lován. Micsoda ló volt!
Negyvennégyben megvásároltam az életemet egy fülmelegítőért, negyvenhatban pedig annyi milliárdért vettem egy darabka sült tököt, hogy abból kifizethetnénk az államadósságot.
Én még láttam az első trolit és az utolsó pesti lócitromot. Fürödtem a Dunában, (mikor még kék volt), lengette hajam (Mikor még dús volt) a szél, mikor még fényes volt.
A Ludas Matyihoz néhai Darvas Szilárd halála után kerültem és sikerült betöltenem az utána támadt űr mintegy három ezrelékét. Azóta is ott dolgozom mint humorista, karikaturista és mazochista.
Megjelent egy tucat vicces-rajzos könyvem, meg mesekönyvem. Volt imakönyvem, tankönyvem, katonakönyvem, sőt betétkönyvem (két százalékos kamatra).
Többször fordultam el jobbra és balra, aszerint, hogy a nő melyik oldalon haladt el mellettem. Ma már, mint koromhoz illik, egyre inkább befelé fordulok, mert rettentő bölcsnek tartom magam. Ám világos pillanataimban felvillan előttem költőtársam, a szintén vénülő de zseniálisan Pölüf nagy intelme:
- Azt hiszed, hogy eszesedsz, pedig csupán meszesedsz!
