A kikészítés (appretura) a szövetgyártásának a befejező művelete, mely által a szövet olyan állapotba kerül, amilyent megkövetel annak a használati célja.
A textilipar őskorában a szövőszékről lekerült szöveteket azonmód használatba vették. Az igények fokozatos fejlődésével együtt fejlődik azon törekvés is, hogy a szövetnek a fogása, színe, külseje jobb, szebb és csinosabb legyen.
Tudjuk, hogy a szövetgyártás különféle periódusai alatt a textilanyagok olyan anyagokat vesznek föl, melyek ugyan szükségesek a gyártási folyamatok jobb, könnyebb lebonyolítására, de haszontalan és hátrányos a közszükségletnek átadott szövet használatához. Vegyünk egypár példát a gyapjúszövet gyártásából: a gyapjút a kártolás könnyítése végett olajozzuk, tehát ezzel segítünk a kártolás munkáján, de nem javítjuk a leendő szövet minőségét. A fonal a szövődébe kerülve, esetleg azt enyvezzük, hogy a szövési munkával szemben ellenállóbb legyen, azonban a kész szövetben, ha az enyvet és olajat benne hagynánk, bizony kellemetlen és hátrányos lenne. Képzeljük el, hogy egy ruhaszövetnek olajszaga lenne és ha egy kissé megázna, az enyvtől ragadna. A szövés alatt a szövet a géptől olajos és piszkos lehet, ámbár ezt kerülni kell, tehát ezt is el kell távolítani a szövetből...
GAZDASÁG / Ipar kategória termékei
Perl Sándor: A textilipar. IV. kötet. Az állati és növényi anyagokból készült szövetek kikészítése, festése és fehérítése
Kiadás:
Budapest, 1927
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
199 p., ill.
Kötésmód:
papír