Alois Riegl: A későrómai iparművészet

Érdekes, nagyszerű könyv, igazi remekmű, a benne elmélyedni tudó olvasónak a művészettörténeti kutatás és gondolkodás kalandja; pedig a későrómai iparművészet - akárcsak Alois Riegl (1858-1905) korában - ma sem tartozik a művészet közkedvelt korszakai közé. Riegl azonban biztos kalauznak bizonyul labirintusában. A rendkívül érzékletes műelemzések révén a későrómai elefántcsont-faragványok, domborművek, épületek és ötvösmunkák szinte az olvasó személyes ismerőseivé válnak, és feltehetőleg meg is kedveli majd ezt a többé-kevésbé ismeretlen világot: az antikvitás alkonyát - az új európai művészet hajnalát; mindezeken túl pedig megismerkedik Rieglnek a művészettörténet-írásban új korszakot nyitó módszerével is. "Valamennyi Riegl-elemzés bensőséges párbeszéd a művel, amelynek két résztvevője a mű formája és a néző szeme, s a kettő a beszélgetés során minden titkát feltárja egymás előtt" - írja utószavában Szilágyi János György.