Makoldi Sándor: A világ képe alföldi pásztor-szarukon

"Jellemző, hogy minél régebbi egy tárgy, a szakma annál hamarabb hajlandó elismerni a ratja lévő jelek kultikus jelentését, jelentőségét, mint a szaruk sorában például az avar tűtartó, sótartó, vagy a középkori lőporszaruk esetében. De már elveti sokszor ugyanannak a jelnek az értelmezhetőségét mai vagy múlt századból fennmaradt tárgyak esetében. (Azaz, ha e kortalan jelek egy ásatási darabot ékesítenek más a tudományos hozzáállás!) Talán azért, mert ma már megváltozott körülöttünk az élet. De az alkotóiké változott-e annyit, mint amit feltételezünk? A hitvilág-gyűjtések mutatják, hogy nem! És főképp nem változott az alkotás folyamata, az, hogy az ember minden korban magát értelmezi a mindenségben, s ezáltal a világ egészét is ki tudja fejezni a rendelkezésére álló kultúra segítségével. Ha a létrejött, minden eshetőségre alkalmazható kész modelleknek, jeleknek az értelmetlenségét feltételezzük, akkor megkérdőjelezzük egész létünket, és eddig élni segítő kultúránkat. Elesünk attól, hogy a szerves kultúra segítsen továbbra is valamennyiünket, s nem csak egyetlen társadalmi réteget. Ha e nemzeti "anyanyelvet" újra megértjük, kitágulhat a horizontunk nem csak a múlt, de a jövő felé is, és mindennél értékesebb lesz számunkra népünk hagyatéka, de egyben más népek hasonló kultúrája is."