Varga Vera: Az üveg jelentése. A 19-20. századi üvegművészet ábrázolások, allegóriák, szimbólumok tükrében

Az üveg története csaknem egyidős az írott történelemével. Az eddig ismert legrégibb, több ezer éves üvegtárgyra Mezopotámiában bukkantak a régészek. Az üvegkészítés innen Egyiptomba jutott, majd Egyiptom után a Római Birodalomban is elterjedt, ahol az előállítás technikáját már olyan magas fokra fejlesztették, hogy művészi tárgyak elkészítésére is alkalmassá vált. A Római Birodalom bukása után a középkori Európában a gótikus üveg-festmények kivételével az üvegművesség háttérbe szorult, és csak a 16. században Itáliában, elsősorban Velencében éledt újjá – felélesztve az antik hagyományokat. A velencei, gyémántheggyel karcolt csipkeszerű díszítményekkel ellátott dísztárgyaknak a 16. század végén csakhamar vetélytársa akadt: Csehországban sikerült előállítani a metszésre alkalmas színtelen üveget, s a cseh és sziléziai német mesterek ún. kristálymodorú megmunkálásával az üveg hódító útjára indult. Az üvegserlegek és -tálak előbb a főúri palotákba, majd a polgári otthonokba is eljutottak.