„Szeretem a munkámat. Egyáltalán szeretem, amikor magamnak dolgozom. Szeretem a kis műhely szabadságát és rendjét. Egyszerűen azért, mert a kezdetektől a befejezésig mindenért felelős vagyok, közöm van a jóhoz, rosszhoz. Formát adni az alaktalan szürkeségnek: a semmiből teremtek, néha úgy érzem.”
Kerámiáinak jellegzetessége az is, ahogy fémmel ötvözi a gyakorta saját készítésű alapanyagait. Hasonlóképpen keveredik nála a kő, a fém és a kerámia. Gorka Lívia művei már többnyire elszakadnak a gyakorlati funkcióktól, s önálló szobrokként képviselik a kerámiaműfajban rejlő sokirányú lehetőségeket.
Művészetének forrása a természet, jellemző tárgyai a nagyméretű, aszimmetrikus edények, az idolok, halak, madarak, kövek. A korongolás előtti ősi agyagalakítást követte.
„Gorka Lívia képes volt kilépni apja árnyékából, és kerámiáival saját stílust kialakítani. Mindig kézműves technikával dolgozó művész, saját technikát dolgozott ki a máz elkészítésére is, ezért művei mindig felismerhető, egyedi forma- és színvilágot képviselnek”