Henszlmann Imre (Kassa, 1813. - Budapest, 1888.) orvos, művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Kassán született, iskoláit Eperjesen és Pozsonyban végezte. Eperjesen tanult meg magyarul, ahol 1827-ben alakult meg a magyar nyelvmívelő társaság Greguss Mihály elnökletével. Pesten és Bécsben az orvosi fakultásra iratkozott, s végül Páduában szerzett doktori diplomát. Figyelmét azonban inkább a képzőművészet és régészet kötötte le, különösen az építészetet tanulmányozta nagy elmélyüléssel Nyugat-Európában és Magyarországon. 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd Londonba és Párizsba távozott. Magyarországra visszatérve ő vezette a meginduló székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt.[1] 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat. Erdélyi János mellett korának egyik legjelentősebb (sok tekintetben vele rokon felfogású) kritikusa volt. Esztétikai nézeteit főként Winckelmann, Schelling, Hegel műveiből merítette.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Henszlmann Imre: A' hellen tragoedia tekintettel a' keresztyén drámára
Kiadás:
Budán, 1846
Kiadó:
Kategóriák:
Irodalomtörténet Régi nyomtatványok Színház Kereszténység
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
428 p.
Kötésmód:
karton
tartalom:
leírás:
Felvágatlan példány. Az előző tulajdonos bélyegzőjével. Gerince hiányzik.