Vihar Judit: A japán irodalom rövid története

Az immár 1300 éves múltra visszatekintő japán irodalom egyik legjellemzőbb sajátossága a sokszínűség, a gazdagság. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy az eltelt hosszú idő során a japán kultúrát különféle filozófiai, vallási, irodalmi és művészeti hatások érték. Ezeket azonban általában nem szolgailag vették át a japánok, hanem sajátos adottságaikhoz viszonyaikhoz igazították. Elszigeteltség és nyitottság, nemzeti öntudatra ébredés és idegen kultúrkörök beolvasztása. Ilyen ellentétes és egymást kiegészítő irányzatok jellemezték és jellemzik az évszázadok során a japán irodalmat. Így jött létre és bontakozott ki a japán irodalom, amely például olyan költői forma megteremtésére volt képes, mint a haiku. E leheletnyi költemény nemcsak a japán irodalomban vált népszerűvé, hanem a világirodalomban is. Ugyancsak világszerte ismerik a nó-drámát vagy a kabuki-színházat. Mindazonáltal a japán irodalom iránti érdeklődés alapja minden blzonnyal egy titokzatos távol-keleti ország egzotikusnak érzett világával kapcsolatos kíváncsiság, amely a fejlett technika iránti csodálattal párosul. A japán irodalom fejlődéstörténetét bemutató munka 1937-ben jelent meg utoljára magyar nyelven, Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre című munkája. Talán e sokarcú irodalommal való ismerkedést elősegíti egy újabb kis kötet, amely dióhéjban ismerteti a japán irodalom legfőbb irányzatait, bemutatja egyes kiemelkedő irodalmi alkotások stílusjegyeit a 8. századtól a 20. század utolsó évtizedéig. A japán nevek és irodalmi művek címei és egyes japán szavak latin betűs átírásakor a nemzetközi irodalomban használatos Hepburn-féle átírást alkalmazzuk. Kivételt képeznek a Magyarországon gyakran használatos szavak, melyeket az elfogadott magyaros átírással írunk.