Szigeti Lajos Sándor: A József Attila-i teljességigény

"A tehetséges, rendkívül felkészült fiatal irodalomtörténész kötete annak bizonysága, hogy létezik még olyan szemszög, amelyből századunk meghatározó jelentőségű költőjének József Attilának életműve eredményekkel, meglepetésekkel, lehetőségekkel gazdagon vizsgálható; s úgy tárul fel ennek az egyedülálló lírai világnak, alkotásmódnak és élménykörnek a szerkezete, hogy középpontjában a motívum marad, mint ennek a szemléletnek s az általa faggatott életműnek a sarkpontja. Nem hagyományos irodalomtörténet s nem is valamiféle elvont irodalomelmélet Szigeti könyve tehát, hanem mindkettőnél több: egy - a motívumok szempontból különösen termékeny - költői életmű nyilatkozik itt meg eddig ismeretlen módon, s vall az élettények eddig homályban maradt, ám éppen a költészet szempontjából rendkívül lényeges vonásairól - másrészt a mélytudat meghatározó s éppen a költeményekben felszínre törő szerepéről s így a döntő emberi viszonylatok "örök" jelentőségéről. Szigeti könyvét nemcsak az irodalomtörténet szakemberei olvashatják érdeklődéssel és tanulságokkal - de mindazok, akiket valamiként megérintett József Attila költői világának néhány alapvető kategóriája: az anya, a gyermek, az apa, a játék, a felnőttség vagy a végül mindent elborító csend."