A kékpúpú teve hátán. Németh Andor idézése

A vidékről Pestre érkező, eladdig írói körökben ismeretlen fiatalember, Németh Andor a múlt század elején egy kis színdarabbal, a Veronika kendőjével jelentkezett, majd évek teltek el azzal, hogy főként csak olvasott. Mégsem vonta soha senki kétségbe Kassák Lajos szerkesztő társának, Déry Tibor, Karinthy Frigyes, József Attila barátjának író voltát, noha a tőle várt művekkel folyamatosan adós maradt. Nem állt ezzel egyedül. Karinthy Frigyes azt ígérte híveinek, csak egy-két nyugodt évre lenne szüksége, hogy megalkossa a művet, a Nagy Enciklopédiát. Csak halála után mérhettük fel, hogy számba véve a mégis elkészült remekműveket, ezek együtt mégis kiteszik a nagy oeuvre-t. Németh Andor híre, rangja lassan gyarapszik. Igaz, utolsó éveinek méltatlan mellőzése után, a még élő babérkoszorús barátok a sírnál elmondott gyászbeszédeikkel végül is kinyitották előtte a magyar halhatatlanok (fel nem épült) Panteonjának jelképes kapuját. Húsz évvel halála után, még 1973-ban kiadták, írói jelenlétének bizonyítékául, Réz Pál szerkesztésében válogatott írásainak gyűjteményét. Most, harminc év múltával megint csak örömmel állapíthatjuk meg éppen e tanulmánykötet elemzéseinek tükrében, hogy az európai emberség és szellem igazságát és szépségét hirdető írásai, versei, szépprózai alkotása, tanulmánykötetei, visszaemlékezései aktuálisabbak és érvényesebbek, mint valaha is voltak. Az életmű változatlanul eleven része a halhatatlan magyar irodalomnak.