Kosár
Örök harc
Ady és Prohászka világnézete
Már az arcuk is megdöbbentően más. Életről beszél az egyik. Egy hódít, nagyszabású lélek töretlen erejéről, megszépítő gondolatokról. melyek szinte feszítik a homlok klasszikus boltozatát. Halálról a másik A "Sátán kevélyének" meggyötört, könnytelenül is csupa fajdalomképmása, amint szinte megszállottan, a monomániás ember megbűvöltségével mered egy kifejezhetetlen fájdalom fel nem mérhető mélységébe. A két arc ellentétessége annyira tökéletes, hogy egyszerben átlendíti a gondolkozó embert az esztétikai élmény öntudatlan ténymegállapításán. Szinte rákényszeríti, hogy tovább keresse ennek a két igézetes arcnak titkát.
Azt mondhatná valaki, hogy Prohászka etikai zseni. Ady pedig esztétikai lángész, kettőjük szembeállítása tehát erőszakolt, és így hamis eredményre vezet. Hiszen a Költő, még ha azt akarta volna is, amit a Püspök, a tudatos igehirdető, nem akarhatta úgy. Nemcsak ihletforrás volt ugyanis más, hanem formaelve is: dalolt, ahogy dalolni adatott. Ne keressünk a költőnél tudatos életalakítást, mert ő kész és állandó adottság.
Ez az esztétikai dogma a gyakorlatban mégis csak erkölcsi principiummá izmosul. Az ihlet öntudatlansága és kiszámíthatatlan. szabályozhatatlan felparázslása, szóval a költő esztétikai kielégülése, a formába öntés gyönyörűsége ugyanis nem választható el az ember erkölcsi lényétől...
***
A naturalista Móricz Zsigmond
... Ez a makacsság nem abból ered, hogy Móricz nem akart okulni vagy tanulni, hanem egyszerűen abból, hogy olyasvalamit akart mondani az életről és emberekről, ami belső tudás volt nála. Unos-untalan halljuk, hogy Móricz "kitűnő megfigyelő" volt; sőt némi gúnnyal arról is értesítenek a bennfentesek, hogy tengernyi noteszába még tengernyibb adatot hordott össze a magyar élet gazdag tenyészetéből. Mégis azt mondom, hogy Móricz végső mondanivalója nem megfigyelésből ered, hanem tudásból, és ebben a tekintetben épp olyan makacsul magát megmutató, néhány alapvető rögeszménél maradó író, mint akár Ady Endre...
(részlet a kötetből)
