Kríza Ildikó: A legendaballada. Epikai-lírai alkotások az irodalom és a folklór határán

A népköltészet kutatásában csak a legutóbbi évtizedekben fordult a figyelem a legendaballadák felé. A balladák e világa a tudományos életben mindmáig ismeretlen, feltáratlan terület maradt, pedig a néphagyományban évszázadokon át jelentős szerepet töltött be, s egy-egy darabja, mint pl. a "Júlia, szép leány" misztikus, szép balladája, irodalmi-folklorisztikai műveltségünk szerves részévé vált. A legendaballada egy középkori irodalmi műfajnak, a legendának egyfajta népköltészeti továbbfejlődése. Magába olvasztotta azokat a nem keresztény vallási képzeteket, epikus formákat is, amelyek korábbi szájhagyomány részei voltak. Átalakította a tételes, egyház terjesztette történeteket, és egy sajátos világnézet kifejezőjévé vált. Az európai folklórban mindenütt megtalálható. Bár igen fontos előkép a középkori kereszténység legendaköltészete (a bizánci és a római kereszténységé egyaránt), a Biblia és a legendáriumok, a helyi népköltészet hatására mégis egymástól távol eső változatok jöttek létre. Tanulmányozásuk, tudományos rendszerezésük nemcsak a népköltészet teljesebb megismeréséhez segít hozzá, de az irodalom és a folklór közötti átmeneti terület feltárásához, a városi-falusi tömegkultúra megrajzolásához is.

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.