Kovács Sándor Iván: A lírikus Zrínyi

"A magyar barokk legnagyobb íróegyénisége szinte csak a Szigeti veszedelem költőjeként él az irodalmi - és részben az irodalomtörténeti - köztudatban. Pedig a lírikus Zrínyi korszerű és sokrétű költői teljesítménye mű-fajtörténetileg nem kevésbé jelentős, mint a magyar eposz megteremtésére irányuló nagyszabású kísérlet. Zrínyi költészete osztatlan egész: az eposzíró mellett a lírikus is felfedezésre vár, monografikus megközelítést igényel. Zrínyi költészetét a magyar és európai (elsősorban az olasz) irodalmi hagyomány összefüggéseinek tükrében vizsgálom, s igyekszem kimutatni és bizonyítani a magyar előzményekhez való kapcsolódást, valamint a költő európai horizontín irodalomelméleti, poétikai tájékozottságának korszerűségét. Így kerül sor az imitáció-elméletből és az alkalmazott olasz versformákból adódó tanulságok levonására (a Petrarca-, a Tasso- és a Marino-kérdés új aspektusai, a madrigál, a canzonetta és egyéb olasz versszakszerkezetek alkalmazása). Már A lírikus Zrínyi címadás is jelzi módszerein legfontosabb szemléleti sajátosságát: azt, hogy a költő Zrínyiről, költői műhelyének feltáratlan titkairól szeretnék szólni. A költő Zrínyi a hagyományos Zrínyi-tanulmány címtípus: a Zrínyi, a költő egyszerű megfordítása. Amíg e hátravetett jelző előre kerülhetett, irodalomtörténet-írásunk is átalakuláson ment át. Az ötvenes-hatvanas évek nagymonográfiái után a korszakszintézisek és a részletvizsgálatok időszaka jött el, amelyben természetesen az új típusú összegzés módozatainak keresése is megmutatkozik."