Simon István: A magyar irodalom

"Az IRODALOMRÓL beszélni annak, aki maga is naponta művelni próbálja, nem visszatetsző-e? - vetődött fel bennem többször is a gondolat e könyv írása közben. Megnyugtatott mégis, hogy ebben az esetben nem a cigány dicséri a maga lovát, hanem közös ügyünkről, nagy irodalmunkról vetek papírra gondolatokat; az önismeret nagyon is nehéz útját könnyíthetem meg, ha szándékomhoz valamennyire is híven sikerült hét évszázad irodalmának küzdelmeit felidéznem. Mélyen meggyőző és szívből vallom, amit Szabó Lőrinc: "a hagyomány, a múlt éppúgy megeleveníthető, mint a mai nap. Egy emberöltőnyi saját tapasztaláshoz egy emberöltőnyi idő szükséges, de a szellem századokat megismerhet egy fél esztendő alatt, s a hagyományban is élni: annyi, mint nagyobb életet élni, egy nagyobb nemzetben élni. Magyar nemcsak annyi van, amennyi velünk egyszerre él és lélegzik a nap alatt; a magyarsághoz hozzátartozhatnak a halott magyarok milliói, tíz- és százmilliói. Tőlem függ, hogy hozzátartoznak-e." Irodalmunk mindent megőrzött, ami belőlük érték, és amit nem nélkülözhetünk mi sem: a nagy történelmi tanulságot, tapasztalatot. Emléküknek is adózunk, magunkat is megbecsüljük, ha költőink, íróink által megőrzött legigazibb múltunkat átélve, az élőkhöz kapcsoljuk azokat, akik Balassival és Petőfivel voltak kortársak, akik mindörökre hozzánk tartoznak. Ebben szeretné az olvasót segíteni irodalmunk történetét összefoglaló könyvem. (Simon István) Most második kiadásban Pomogáts Béla kiegészítéseivel jelent meg Simon István műve."

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.