Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora

Úgy érezzük szükséges munkánk keletkezésének körülményeit megjelölni. A magyarországi humanizmus koráról szóló monográfiát aligha tudnánk közreadni, ha a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete idestova öt éve fel nem szólít arra, hogy írjak egy monográfiát előtanulmányul a készülő egyetemi történelmi tankönyvhöz. Ez az előtanulmány, mely a magyar humanizmus egész történetét felölelte a XIV. sz. utolsó harmadától, tehát az előzmények idejétől a XVII. sz. első évtizedeinek záró mozzanatáig, körülbelül két év alatt el is készült, és 1952. dec. 31-én átadásra került. Mint az egyetemi magyar történelmi tankönyv ideiglenes próbapéldányaiból látható, a tankönyv írói fel is használták eredményeit, amennyire a történeti összképbe be lehetett illeszteni.
Mivel az előtanulmánynak eredetileg népszerűsítő sorozatban kellett volna napvilágot látni, ezzel szemben a munka már első redakciójában is tudományos jellegű volt, a kézirat nem volt kiadható, a szerző pedig a kiadásra vonatkozó tárgyalások idejét arra használta, hogy a témáról indított viták egész során lehetőleg tisztázza a problematikus kérdéseket.
Ez a művelet több ponton, különösen Zsigmond, Vitéz János, majd Mátyás korára és a Jagelló-korra vonatkozóan olyan meglepő eredményekkel járt, az elengedhetetlenül közlendő anyag annyira felduzzadt, hogy most már két részre kellett osztani a kéziratot, a magyar humanizmus első korszakát (körülbelül 1526-ig) tárgyaló jelenlegi tanulmányra, és a magyar humanizmus második szakaszát tárgyaló műre, melynek elkészítése a legközelebbi évek feladata. S ez valahogy természetes is. Munkánknak erre az önálló első felére mind a mások tollából, mind a magunkéból sokkal több előtanulmány állott rendelkezésre, és kitűnően fel tudtuk használni az egyetemi magyar történelmi tankönyv első részének próbakövét is. Ezenfelül a reformáció mintegy természetes határvonalat alkot humanizmusunk túlnyomóan latin első korszaka és túlnyomóan magyarrá vált második szakasza között.