A német irodalom kincsesháza

Az antológiák körülbelül egyidősek az irodalommal. Az emberi szellem határos s ha tájékozódni akar a végtelen változatosságú világban, kénytelen kiválogatni, értékelni, a maga szempontjai szerint rendezni a jelenségeket; az irodalom alkotásait is. Az értékelés és rendezés szempontjai sokszor századokig változatlanok, máskor szinte évtizedenkint változnak. A könyvtár, az iskola, a céh, a szellemi hagyományt őrző s továbbörökito intézmények mind az állandóságot, a megszokottat, az idő próbáját megállott értékeket védik; azt foglalják a szokásrend éllal igazolt gyűjteményeikbe, amit a mindenkori irodalmilag művell embernek tudnia kell. De az ízlés, a mulllal s a jövővel szemben tápláll igény egyre más alakot ölt, új nemzedékek új vágyai, jelentős vezéregyéniségek szeszélye vagy akarata, a friss ingerekre vágyó emberi természet örök nyugtalansága kérdésessé, ki nem elégitővé teszi a meglévőt, új értékrendet állít fel s új áttekintést keres. A jelen igy vizsgáztatja újra meg újra a multat s így vizsgázik maga is a jövendő nemzedékek előtt. Hogy mit válogatunk össze, egyformán függ a rendelkezésre álló anyagtól s a magunk ízlésétől.