Illés Endre: A só íze

Illés Endre szerényen a mozaikrakó mesterek munkájához hasonlítja írásainak módszerét: "... Velencében fél napot is eltöltöttem egy mai mozaikmester kicsi műhelyében: a teremtés folyamata külön megejtett. Sok apró, színes kocka s az üveghez és kavicshoz a legegyszerűbb kötőanyag, a cement és a gipsz. Közöttük ül a mester és a remény: addig-addig aprítja, csiszolja, rakosgatja kockáit, míg végül kikerekedik belőlük egy virág, egy galamb, egy bárány - s talán meg egy emberfő is." Emlékezete bámulatos plaszticitással elevenít meg egy gesztusból, kevésbé éles szem számára talán jelentéktelen epizódból - figurát, sorsot, művet. S azt az ezer szálból szövődő bonyolult kapcsolatot, amely írásainak hőseit és munkáját egymáshoz, a korhoz köti, folyamatos történetté teljesíti, ahogy a mester keze ügyében heverő színes kavicsok rengetegéből mozaik lesz. Mű, amely csupa fény, villódzás, elevenség.