Részlet:
"A lassan tovakúszó vagy a rohanó időben elmegyünk lényeges és lényegtelen mellett, megragad bennünket valami, kikötünk egy erős oszlopnál, de az idő is elsuhanhat mellettünk. Bizonyos, hogy kell legyenek cölöpeink, virrasztó csillagaink, mit szemünk sugara elér s bizton igazíthatunk hozzá. Így van ez az irodalomban is. Vannak írók és könyvek, melyeket elolvastunk s vannak, melyeket s akiket olvasunk s végigkíséri életünket. Az ezerévnyi magyar irodalom alkotásai közt vannak veretesek s a felejtésre lehetetlenek az Ómagyar Mária-siralomtól Adyig vagy Nagy Lászlóig."