Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját

"Ami ezekben a cikkekben azonos a legjobb Szerb-írásokkal, az a folttalan világosság. A politikai tiltakozásnak végtelenül sok változata lehetséges, és ezeknek az írásoknak a kristályos gondolati tisztasága, stiláris átlátszósága, a mondatoknak utolsó zugig kivilágított egyértelműsége szintén a tiltakozás egy neme volt, protestálás egy dühödt és sunyi kor gázködű, halálos halandzsája ellen" írta e könyv első kiadásának előszavában Kardos László. Hiszen ezeknek az írásoknak nagy része akkor keletkezett, amikor a tollat már kiütötték Szerb Antal kezéből, és csak egy-két lap volt, ahová pár szellemes, szórakoztató oldalt írhatott, ami a háború vigasztalanságában egy tisztább és bölcsebb világ igézetét és ígéretét jelentette. E cikkek könnyedsége mögött rendkívüli kultúra rejtőzik, az író éppoly otthonosan mozog a krétai királyok palotájában, mint Berzsenyi udvarházában; a szellemesség a tudósnak azt a képességét jelenti, amellyel megeleveníti az adatokat, élővé teszi a neveket és a számokat. Ebből a könyvből - mely az első kiadás anyagán kívül számos eddig kötetben meg nem jelent írást tartalmaz - világosan kiolvasható Szerb Antal esztétikai rendszere, irodalomtörténeti felfogása, etikája, világnézete - és a Varázsló-ban minden közelebb kerül a mához, élethez és valósághoz. Itt a hétköznap fontosabb, mint a csoda. De nemcsak az van benne, ami megvalósult, haem az is, amire még készült: pár oldalon könyvkoncepciókat, nagyarányú irodalomtörténeti összefoglalásokat mond el. Ebből a könyvből sejthetjük meg igazán, milyen gazdag poggyásszal ment el."