Világirodalom: a szót Goethének tulajdonítják és nem sokkal régibb száz évesnél. A fogalomnak és még inkább az alája tartozó tényeknek tudattalan létezése és együvétartozása azonban olyan régi, mint maga az irodalom, a nemzetek érintkezése, a nemzeteknél nagyobb közösségek megérzése.
A hősi mondák, mesemotívumok, vallásos mithoszok vándorlása, a föld ellentétes pontjain való ma már annyira elfogadott tény, hogy egy külön tudomány, az összehasonlító folklore foglalkozik ezekkel a problémákkal. Az írástudók jelekkel, betűkben megörökített irodalma sem korlátozódott, már a legrégibb időkben sem, csupán egy nemzet kereteire. A latin irodalom, a római birodalom legtávolabbi részeiből is kapva irókat ős a műveket az akkori művelt világ minden provinciájába, a barbárok-lakta határokig terjesztve: univerzális jelleggel bírt és urbi et orbi szólott. A bibliai szent könyvek irodalmára is, elmenvén, minden nemzeteket tanították Krisztus követői. Szent Ágoston már a kereszténységnek írt, tehát az akkori „világ” számára egyetemes világirodalmat csinált...
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
A világirodalom története. I. rész. Az ókor irodalma
Szerző:
Borzsák István Dobrovits Aladár Trencsényi-Waldapfel Imre
Kiadás:
Budapest, 1944
Kiadó:
Kategóriák:
Irodalomtörténet Klasszika-filológia
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
348 p.
Kötésmód:
egészvászon