Francoise Giroud: Alma Mahler avagy a hódítás művészete

˝1964-ben, halála évében, egy magányos estén Alma Mahler azokon a férfiakon töpreng, akik a lábainál hevertek. Elsősorban a nagy négyesen: Gustav Mahleren, Walter Gropiuson és Franz Werfelen, a férjeken, és Oskar Kokoschkán, a nevezetes szeretőn. Erre a következtetésre jut: "Mahler zenéjét soha nem szerettem igazán; soha nem érdekelt az, amit Werfel írt - soha nem értette, amit Gropius csinált -, de Kokoschka, igen, Kokoschka mindig mélyen hatott rám." Alma Mahler hosszú életútját - nyolcvanöt évet élt - megannyi zsákmány: meghódított férfi trófeája szegélyezi. A XIX. század végi és a XX. század eleji Bécs a színtere a varázslatainak, boszorkányságáriak. "Kétségtelen, hogy az alkotókat nem nehezebb elcsábítani, mint a vízvezeték-szerelőket. Csak találkozni kell velük. És a körülmények úgy hozták, hogy Alma mindig is közöttük élt. De ha valakit elbűvölt, azt megtartotta magának. Ő az, aki csal, ő szakít, ő válik. Nem az a fajta nő, akitől nehéz megszabadulni, ha egyszer meghódították. Őt sohasem lehetett végleg meghódítani, ebben állt hatalma. Erejét megjelenéséből meríti, melyet önmagából alkotott meg: nemes lény, értéktárgy, ragyogó teremtmény. Tárgyilagos szemmel nézve: kivételes. Magnetikus személyiség, olyan fényt sugároz, hogy amikor felséges alakja felbukkan, a szoba gravitációs központja vele mozdul. Az ember elmerül élénk kék szemében."