Danilo Kis: Anatómiai lecke

„Ő maga egyik beszélgetésünkkor főművének nevezte ezt az írását, és én most, amióta elolvashattam, csatlakozom véleményéhez, kis módosítással: ez legeredetibb műve, és a legtöbb gondolati izgalmat ez váltja ki, továbbá ez a legprófétikusabb alkotása. Minthogy eredendően nem művészi vállalkozás, hanem pamflet, esszé és vallomás, a Fövenyóra és a Borisz Davidovics világteremtő erejével természetesen nem vetekedhet.
Két becsületbe gázoló fő váddal kellett Danilonak leszámolnia. Minthogy a Borisz Davidovics történetei dokumentumokra és fiktív dokumentumokra épültek, az íróra rosszakarói rásütötték a plágium vádját. Levéltárakban összeszedett és ellopdosott históriákról beszéltek, és igyekeztek bebizonyítani, hogy Kis egész életműve lopás. A második vád nacionalista oldalról áradt felé: irodalma mélyen nemzetietlen, sőt mi több, zsidó. Danilo bravúros válaszában igazolja módszerének létjogosultságát, és eredetiségét is, amennyiben kifejti, hogy miben különbözik a hasonló módszereket alkalmazó világtörténelmi példáktól, például Borghes-től: ennek jórészt kitalált dokumentációja metafizikai időtlenséget sugall, Kis pedig történetiséget és politikumot állít ennek helyébe. Miközben védi módszerét, egy összetéveszthetetlen írói világ és temperamentum bontakozik ki az olvasó előtt. Láthatjuk az író teljes eszközkészletét, és intellektualizmusának emocionális gazdagságát.” Eörsi István