Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet

Könyveknek is lehet regényes történetük. E kis könyvé 1956 nyarán kezdődött. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába reszketős sorok érkeztek Temesvárról, az akkor 95 esztendős Dr. Popovitsné Rozvány Gabriellától, aki még személyesen ismerte Arany Jánost... Nagynénje, Rozvány Erzsébet tanítványa volt Aranynak, aki verset írt hozzá, felesége és leánya levelezett vele. E leveleket ma a szalontai Arany János Emlékmúzeum őrzi. Popovitsné Rozvány Gabriella emlékiratait a Magyar Tudományos Akadémiának ajánlotta fel. Levelére mint az Akadémiai Könyvtár Arany-kutatója válaszoltam, majd leányaival: Marta Gabriellával és Grozda Irenával is leveleztem.
Arany János születése 150. évfordulója évében, 1957-ben Tőkés László és Kicsi Sándor kollégáimmal dolgoztunk a nagyszalontai Arany János Emlékműzeumban. Ezt megelőzően tisztelegtünk a nagy Arany-rajongó román államelnöknél, Petru Groza dr.-nál, aki családja körében látott vendégül bennünket. További utunk során Román Edit Temesvárra is elkalauzolt Popovitsné Rozvány Gabriellához, aki azon a kanapén kínált hellyel, amelyen valamikor Aranyék is üldögéltek. Mosolygó szeme friss szellemet tükrözött, míg emlékei s öreg, eres keze Arany Jánostól közvetítette a személyes élmény melegét, hiszen egykori gyermekkeze valamikor „Arany bácsiéban” is pihent.
A dokumentumokat, amelyeket Popovitsné Rozvány Gabriella megőrzött, 1960-ban tettem közzé Arany János és Rozvány Erzsébet címen. E könyvet még megvárta: 99 éves korában tért meg az élet archívumába.

Előző tulajdonos ex-libris bélyegzőjével.