… lelkemből más sohsem érdekelte
Fölszánt poéta-ceruzámat.
Csupán Politika és Szerelem.
Bizonyára nem véletlenül, vagy a rím kedvéért írta elsőnek a politika szót a költő, ki az árnyalatok tündéri finomságú kifejezője volt s kitől aranyveretű sorainak pompájában távol állott, hogy egy szép asszonáncért megmásítsa mondanivalójának lényegét.
Ő maga vallotta, hirdette íme tudatosan s cáfolhatatlanul, hogy a Szerelem és Istenkeresés misztériumait megelőzően elsősorban a Politika költője volt, ha jobban tetszik, a Történelemé, de mindenképpen: Vates. Tömörségében milyen kifejező ez a római szó! Próféta és krónikás, tribun és augur egy személyben s valóban Ady Endre korszakának legtökéletesebb jellemzője, legösztönösebb holnapbalátója volt. A huszadik század első másfél évtizedének minden magyar problémáját látnoki szemmel vetítette elénk, mindenütt a lényeget látta meg s felfedte a legrejtettebb okokat és összefüggéseket.
A frázisos álhazafiasság osztályérdeket takar!
Az igazi magyarság el van nyomva!
A Habsburg-dzsentri-finánckapitalista kormányzat végromlásba dönti az országot!
Érdhető a reakció elkeseredett védekezése ellene. Ez az intellektuális költő veszedelmesebb Petőfi Sándornál...