Köztudomású, hogy teljes szólásszabadság nem létezhet. Megmérgezné, tönkretenné a legmeghittebb emberi kapcsolatokat. Politikai szempontból mégis kívánatosnak tartjuk. Ez esetben mit értünk rajta? Azt, hogy szabadon kimondhatjuk véleményünket. Kézenfekvő ez általában. De kézenfekvő-e akkor is, ha tovább visszük a kérdést: szabadon gondolkodunk-e minden körülmények között? Nevezetesen, gondolkozunk-e szabadon, ha nem igyekszünk önállósítani gondolatainkat, vagyis, ha nem törekszünk arra, hogy gondolataink elsődleges igénye, kiváltságos feltétele a maguk önállósága legyen? Mennyire szabad az a szólás, amely önállótlan gondolatot továbbít akadálytalanul?
Nem öncélúan forgatok ki egy magától értetődő fogalmat. Sokféle, gyakran szögesen ellentétes nézet alakult már ki a szó és a gondolat viszonyáról, de hogy kapcsolatban állnak, senki sem tagadja, legkevésbé a cenzúra, a külső, amely a beszéd nyilvános lehetőségeit korlátozza, s a belső, mely a gondolatot akarja az általa szabott mederbe terelni, sőt a gondolatot magát a mederrel helyettesíteni.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Belső tilalomfák. Tanulmányok a társadalmi öncenzúráról
Szerkesztő:
Kiadás:
h. n., 1982
Kiadó:
Kategóriák:
Irodalomtörténet Magyar történelem Szociológia
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
266 p.
Kötésmód:
papír