Mikszáth Kálmán: Cikkek és karcolatok III. 1877.

"Milyen csodálatosnak, fényesnek és méltóságteljesnek látszott minden. Szívem megdobbant. Ez hát a nemzet törvényhozása. Ez a szent csarnok. Kéjjel szíttam be a levegőt, mely az ország nagyjainak lélegzeteitől lett olyan fülledtté; szemem gyönyörködve indult meg véges-végig a padokon. Imitt-amott fölbukkant egy-egy ismerős arc, melyet láttam már valami képes lapban. Hogy elméláztam én ezeken! Érdekelt koponyájuk alkata, szemeik pislogása, kezeik mozdulata. Istenem, istenem, mit érezhet a szívében egy ilyen ember, aki az ország oszlopa gyanánt ül itt! Az egyik oszlop éppen aludt."
Mikszáth Kálmán az 1890-es évek közepén emlékezett vissza ily finoman távolító iróniával legelső, 1882-es tudósítói látogatására a képviselőház írói karzatán. Bő évtizeddel az eseményt követően s a karzatról immáron rég "feljutva" a kormánypárt padsoraiba az író két véletlen köré rendezte országgyűlési karcolatainak genezisét. Az első a Pesti Hírlap állandó tudósítójának, Törs Kálmánnak helyettesítést igénylő betegsége volt, míg a másik – Mikszáth ellopott télikabátja. Az ülés alatt ugyanis valaki meglovasította a prémgalléros ruhadarabot, s utóbb ez a "kabátlopási ügy" kényszerítette Mikszáthot arra, hogy a nyomozás haladása után érdeklődve rendre vissza-visszatérjen a tetthelyre, egészen addig, míglen végképp oda nem szokott a Sándor utcai képviselőház (a mai Olasz Kultúrintézet) tájékára.