"A magyar közönség álmélkodva figyeli a skandináv irodalom gazdagságát. Színpadjainkon sokszor megcsodálták Ibsen, Björnson és Strinberg drámáit, a regényírók közül pedig Pontoppidan, Knick, Undset, Hamsun, Gjellerup rengeteg olvasóra hatott. Szinte önként felmerül a kérdés, honnan ered ez a páratlan zseni-bőség. Ha az északi kultúrtörténetbe belemerülünk, rögtön megkapjuk kérdésünkre a választ: a skandináv irodalom már jó tíz évszázada a Sagák elbeszéléseivel dicsekedhetik. Amikor nálunk még nyoma sincs a világias színezetű műprózának, odafönt a középkori olasz novellák világos szerkezetével vetekedő rege virágzik. Mintha a vikingek földjén a tengerből és a sziklából, a lápokból és a felhőkből áradna az a különös valami, amit mi északi lelkiségnek hívunk. Ezen színeződik át a kontinenshódító kalandvágy és a csillapíthatatlan fényszomjúság."
Részlet az előszóból