Farkas László: Deres március. Az Új Írás születése és első esztendei

Mikor megláttam az első Új Írást! A Margit körúton, mindegy, a Mártírok útján, egy deszka-klozet szerű újságos-bodé kottatartó fémállványán! Olyan volt, mint egy kék szemgolyó. Szem, aminek szemhúsa kék. A fehér szalag-írás benne a pupilla. Ott olvastam, egy eszpresszóban, órákig ülve a gyors-kávézó egylábú márványasztalánál... És szívtőig fájt minden! Ami fájt, minden! Hogy én nem! Hogy én lekötözve, hogy bénaság, márvány-bilincs szavaimon, hogy vers-gégém benőtt csönd-daganattal... Aztán a Dunapartra mentem, belső vers-dulakodással tántorogva. S arany sugárkötegével átfújt rajtam a szél, mintha röntgen-akarat azt keresné, hol van a költői keringéshálózatban az a bénító mész-rögöcske, ami a kárhozat angyalának elmeszesedett szem-csipája. A föloldható bánat. A szétmosható félig-halál! A füst-foszlással elszivárgó beszédtelenség-kövület. Hisz akkor már tudtam: nem lehet reménytelen!
Juhász Ferenc