Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában

"A tizenkilencedik század hatvanas éveitől a századfordulóig követi Szalay Károly a szatíra és a humor hazai történetét. Alaptétele szerint a szatíra és a humor a valóság értékelésének és megjelenítésének a módszere. Ezért azt vizsgálja, hogy miként és miben változik meg a szatíra és a humor a kiegyezés és a századforduló között. E korban egymással ellentétes törekvések bontakoznak ki. Arany László délibábokat oszlató társadalomszatírája ellentmond Jókai idillikus, romantikus humorának. Tolnai Lajos keserű, nevetéstelen társadalomgyűlölete jól megfér Mikszáth klasszikus értékű, gyakran derűs polgári szatírája mellett. A lapokban együtt virágzanak a joviális humor és a szatirikus publicisztika, a színpadon a habkönnyű szórakoztató szalonvígjátékok és Csiky szatíraigényes komédiái. Papp Dániel, Gozsdu, Petelei és Tömörkény műveiben, a századvégi realista kisprózában tovább él a társadalomkritikus szatíra igénye, de már megjelenik (és egyre jobban előtérbe nyomul) a polgári és nemesi osztálykompromisszumot kiszolgáló Herczeg Ferenc-i humor. A szerzőnek nincsenek műfaji-műformai előítéletei. Egyaránt megbecsüli és értékeli a szatirikus regényt, a komédiát, a humoreszket, a szatirikus karcolatot vagy a karikatúrát, ha az színvonalas, jó minőségű. Az életművekben és az egyes műalkotásokban azt vizsgálja, miként kötődnek azok a társadalmi mozgalmakhoz és a valósághoz, milyen erkölcsi normákat fejeznek ki, s milyen új formákkal, eszközökkel, ötletekkel gazdagították a magyar szatíra és humor történetét."