Kosár
Áll egy magas férfi Budapesten, a Szervita téren, az 1939-es könyvnapon. Szigorúan tekint maga elé, gondolkodik egy esőköpenyes úrról, aki önmaga. Ismeri? Nem ismeri? Mit tud róla? Helyesen ítéli meg fukarságát és nagyvonalúságát, szereplési vágyait és magánosságát, regénybeli feltárulkozásait és magánéleti zárkózottságát? 1939-re sikeres író lett. De nem félreértés-e ez a siker? Aztán az 1947-es Medvetánc kötetben az önmagával folytatott vita írásos eredményét olvashatjuk: Férfi esőköpenyben... Könyvünk, az Író esőköpenyben végigkíséri a férfit, az írót a szerfölött változatos pályán, és megkísérli, hogy értelmezze azokat az irodalmi léthelyzeteket, amelyek ezt az írói sorsot mára az európai irodalmi érdeklődés egyik fontos tényezőjévé avatták.
„Egy korban, amikor a betű teljesen megbukott, tántoríthatatlan tisztaságú művész tudott maradni. Élete éppen úgy érdekel, izgat, mint művészete.
Márai Sándor Krúdy Gyuláról írt nekrológjában olvasható ez az idézet. De tekinthetjük az egész Márai-életmű összefoglalásának, summázatának.
Fried István egyetemi tanár a Márai-életmű egyik legszakértőbb kutatója. Könyve a szélesebb olvasóközönségnek, a Márai-rajongóknak, ám akár az érettségire, felvételire készülőknek íródott, az író pályaképét kívánja megrajzolni, természetesen a művek és a naplók tükrében. A könyv tehát nem életrajzi, hanem monografikus szándékú, a Márai-életművet helyezi el a magyar és a világirodalomban.
