Krúdy Gyula: Írói arcképek. I-II. köt.

"Írói acrképei"-vel mégcsak "mostohán" sem bánt irodalomtörténetünk, hiszen tudomást sem vettek róla. Nem ismerték ilyen tárgyú gazdag munkásságát. Pedig ezek a "tollrajzok" érdekes, friss ötleteikkel megtermékenyíthették volna irodalmunkat. Számos problémát vetett föl, írói mozgalmakra világított rá, irodalmi félszegségekre és ferdeségekre hívta fel a figyelmet. Kritikája sohasem személyes élű, mindenkor az elvek érdeklik és azokért száll síkra. Írói arcképeinek legrokonszenvesebb vonása az a szeretetreméltóság, ahogy kisebb-nagyobb kortársairól véleményt mond, azok jelentőségét méltatja. Tollát sohasem vezeti kicsinyes klikk-érdek, közepes írókról éppoly meleg szeretettel, kartársi megértéssel nyilatkozik, mint a nagyokról. Tehetségének fölényét sohasem fitogtatja, mesterségének tiszta és alázatos híve, s éppen ez az egyszrűség teszi művét ma is időfelettivé. Ötven magyar író arcvonásai villannak fel a több mint másfélszáz cikk olvasása közben. Kármán Józseftől Móricz Zsigmondig. A Martinovics-féle mozgalomtól a saját koráig.

Gerince kopottas.