Justh Zsigmond: Justh Zsigmond naplója és levelei

Justh Zsigmond alig múlt harmincegy éves, amikor meghalt, mégis számos regényt és novellát - teljes életművet - hagyott maga után. De minden regényénél és novellájánál érdekesebb műve - s ebben méltatói, ismerői kivétel nélkül egyetértenek - az a feljegyzéssorozat, amelyet az 1888-as párizsi és az 1889-es pesti tartózkodása alatt vezetett. E naplókat Halász Gábor rendezte sajtó alá és bocsátotta a nyilvánosság elé 1941-ben. A Párizsi napló arról a szalonéletről ad képet, amely Párizst a művészek, a szellemi emberek szemében a világ fővárosává tette. Justh előtt megnyíltak a kényesen válogatós párizsi szalonok, mert arisztokrata és művész volt. Mert szellemesen csevegett és szenvedélyesen zongorázott. Mert származása és alkata folytán közéjük való volt és mégis egzotikus vendég: magyar. Egy jellegzetes századvégi világpolgár idegzetének, látásmódjának lenyomata, az önportré, ami a lapokon az író szándéka nélkül is megszületett. A prousti világ közvetlen előzménye található meg Justh feljegyzéseiben, persze nyersanyagként. A naplók és a levelezés együtt - Justh életregénye, s amellett jelentős kultúrtörténeti dokumentumanyag, melyből rekonstruálható a századvég világa.