Rajnai László: Kodolányi János

Egy normális korban vezető irodalomtörténész és kritikus, jeles esszéista lehetett volna.
Megvolt hozzá a tehetsége, szinte enciklopédikus világirodalmi tájékozottsága, s rendelkezett azzal különleges képességgel, hogy tudását érthetően, lendületesen, tárgyába szinte beleélve magát adja át az olvasónak. Nem így történt. Rajnai László, a budapesti bölcsészkar eminense, a kritikákat és tanulmányokat publikáló fiatal irodalmár ígéretes indulását megtörte az 1948-ban bekövetkezett kurzusváltás: a kommunista hatalomátvétel. Ekkor Pécsre, szülővárosába húzódott vissza, majd a Sorsunk megszűnése után – melybe rendszeresen írt – nem maradt számára más, mint a „termékeny hallgatás”.
Monográfiát tervezett Kölcseyről, Széchényiről és Weöresről, de csak két nagyobb kézirattal
készült el. Az egyik a Vörösmarty Mihály című nagyesszéje, amely az Árgus Kiadó és a Vörösmarty Társaság gondozásában látott napvilágot, negyven évvel megírása után. A másik, sokat emlegetett, írója által szinte rejtegetett kézirat a Kodolányi monográfia, amelyet 1956 januárjában fejezett be. Ennél alaposabb, az író lelki útjait, pokolra szállásait is megrajzoló, műveinek teljesítményét világirodalmi kontextusban értelmező és értékelő mű kevés született Kodolányiról.
Íme végre kézbe vehetjük a lappangó életmű újabb remek darabját – amelyhez majd társul a pécsi Pro Pannónia Kiadónál megjelenő kritikák és tanulmányok gyűjteménye – remélve, hogy Rajnai László írásművészete megkapja azt a szakmai rangot és megbecsülést, amit már rég kiérdemelt.