Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája

A tanulmány a XX. századi magyar lírának, főként József Attilának és a fiatal Kassák Lajosnak életműve alapján az igeközpontú versmondatok stí­lus- és hatáslehetőségeivel foglalkozik. A rendszerezés alapja a szerkezeti központban álló ige mondattani szerepe és az a sajátossága, hogy a színezetlen közlésben milyen szükséges ki­egészítőket kíván meg, milyen lehetséges bővítményeket túr el. Külön vizsgálja a szerző a szabad és kötött szerkezeteket, megtalálja a hidat a mondattani és jelentéstani jelenségek közt. A színezetlen közléshez viszonyítva méri föl azt, hogy korunk nagy lírikusai milyen irányban módosítják versmondataikban az igék mondatszervező saját­ságait. Mikroelemzéssel mutatja ki, hogy ezek a módosítások milyen művészi célt szolgálnak, és hogyan válnak az alkotás művészi szükségszerűségének szerves részévé. Az eddig isme­retlen vagy kevéssé ismert vers­nyelvi jelenségek megvilágításá­val elősegíti a költemények tel­jesebb elemzését, mélyebb meg­értését.