Magyar utazási irodalom 15-18. század

„Régi utazóinkat alapos megfigyelés és éleslátás jellemzik, az egyes nemzetek sajátságainak fény- és árnyoldalait oly élénk színekkel ecsetelik, és ahol csak néhány napig tartózkodtak, mindent olyan találóan írnak le, mintha huzamosabb ideig laktak volna ott; leírásaik sohasem untatók, sőt ellenkezőleg, folyton lekötik figyelmünket.
Egyaránt érdekesen írják le a moszkvai Kremlt, a londoni Towert, a párizsi egyetemet, a konstantinápolyi Szerájt, az egyiptomi gúlákat, a karthágói romokat, a krími tatár kán palotáit, a szent sírt, a catalaumi mezőt, Limát, Adent, Asztrahánt, Tuniszt, Varsót, Szmirnát, Szendrőt, Bahcsiszerájt, az angol szorgalmat, a francia vidámságot, a holland tisztaságot, az orosz bizalmatlanságot, a lengyel fényűzést, az olasz művészeket, a világítótornyokat, a légfűtést, a bálakat, a római, görög és egyiptomi régiségeket, a kőszenet, dohányzást, javítóintézeteket, állatkerteket, múzeumokat, hajóhadakat, színházakat, udvari életet, a strasbourgi arzenált, a perui flórát és faunát, a bolgár népszokásokat, New-Foundlandot stb.”