Révész Béla: S lehullunk az őszi avaron. Ady és Léda tragikus szerelmének titkai

Ady és Léda asszony szerelmi életének eddig ismeretlen okiratait gyüjtötte össze ebben a könyvében Révész Béla. Adynak legféltettebben őrzött leveleiből merítette a könyv anyagát, mert Lédának és férjének, Diósy Ödönnek halálával, Léda hagyatékának tulajdonosa minden fiókot kinyitott és minden rejtegetett titkot megmutatott neki. Méltóbb kézre nem bízhatta volna. A páratlan anyag birtokában Révésznek olyan könyvet lett volna módjában megírnia, amilyent még egyetlen magyar költőről sem írtak; de ő a barát és a költőlelkű művész érzékenységével minden kísértést elhárított magától. A levelekből csupán annyit közölt, amennyit Ady szerelmi költészetének jobb megértéséhez szükségesnek ítélt. Köznapi értelmű szenzáció tehát nincs a könyvében. De a levelek sok olyant megmagyaráznak, amit eddig legfölebb sejteni lehetett, s Ady nem egy költeménye mögé fölvetítik az élményt is, amelyből a költemény megszületett. Léda néhány levelének közlésével Ady múzsájának lényét is jobban megvilágítja. Léda asszony szenvedélyes természetű nő volt, aki föltétlen hódolatot kívánt a szeretett férfitól. Ady levelei tele is vannak hódolattal és a rajongásig hevült imádattal. Léda mégis féltékeny volt, mint tudjuk, nem ok nélkül. Féltékenysége méltatlankodásban és felháborodásban csattant ki, amelyet nehéz volt lecsillapítani, sőt idővel annál nehezebb, mert a féltékenység állandó gyanakvássá fokozódott benne. Tragikus szerelem volt ennek a két embernek egymáshoz való szerelme. Egymás kölcsönös gyötrése, örökös játék a tűzzel, a mindkettejükben égő szenvedéllyel. Mennyire vágyódtak pedig a boldogságra! Levelezésüknek megható sorai tanuskodnak erről a vágyódásukról. S minden boldog órájukat megrövidítette, végül megkeserítette az egymást kínzás ördöge, az a démoni indulat, amit Poe imp of perversity-nek nevez. Senkinek sem lenne köze ehhez a szerelemhez, ha nem belőle hajtott volna ki Ady költészetének legértékesebb része. Révész nagyon biztos érzékkel mellőzött minden olyan részletet, amelynek közlését az érdekeltek fájdalmasnak érezhették volna, anélkül, hogy ismeretük Ady költészetének jobb megértéséhez segített volna bennünket. Ady nem volt nagyon szemérmes természetű ember. Költeményeiben életének minden titkát félreérthetetlen módon világgá tárta. Ő bizonyára természetesnek érezte volna, hogy életének ezeket az oly fontos dokumentumait megismerjék olvasói és hívei, mint ahogy maga is szomjas érdeklődéssel kereste kortársai életében a petit fait-ket, amelyek a maguk igénytelenségében sokszor olyan fontos rejtett tulajdonságokat árulnak el. A rendszeres irodalmi kutatás nagy hasznát veszi majd annak az anyagnak, amelyet Révész immár egész sorozatnyi Ady-könyvében hozzáférhetővé tett. S későbbi korok még jobban tudják majd méltányolni a mai kornál, amelynek ítélkezését személyi indulatok befolyásolják, azt a szolgálatot, amelyet Révész Béla Adyval foglalkozó könyveinek megírásával tett. Ő volt az első, aki Adyról, az emberről képet rajzolt s minden vonzó és kevésbé vonzó tulajdonságát megmutatva az embernek, a nagy költőt is jobban megérttette. Nem minden nagy költőnek adatott meg a szerencse, hogy olyan barát maradjon utána, mint Révész, aki íróművésznek is méltó hőséhez. Érthető, hogy mindenki, akinek Ady életéhez valamelyes köze volt, őt választotta meghittjének. Az ő kezére bízta Adytól kapott leveleit Csinszka, majd Léda asszony, végül a még ismeretlen levelek jelenlegi tulajdonosa. Az ő érdeklődésének minden rejtekajtó megnyilt. Ady életének nagyobb és kisebb szereplői, férfiak és nők készségesen rendelkezésére bocsátották emlékeiket és adataikat. Jól tudták, hogy hűséges sáfárral van dolguk, akit nem izgat a szenzáció vágya, hanem csupán az a törekvés, hogy a meghalt barát emlékét szolgálja. Ebben a könyvében is, a korábbiakban is az ő személye háttérbe szorul: maga helyett a költőt és azokat beszélteti levélbeli idézetek alakjában, akik a költő életének részesei voltak. Könyvének okiratanyagát - érdekes újítás - levelek, fejképek, nyomtatványok másolatait tartalmazó albumszerű kötetben közli. Adynak számos levele olvasható benne a költő kezeírásában; a másolatok még a levélpapír minősége és alakja tekintetében is pontos másai az eredetiknek. Nagyon érdekesek a levelek szereplőit ábrázoló fényképmásolatok is. Léda életének különböző szakaszaiban megjelenik rajtuk: mint fiatal leány, mint fiatal asszony, majd mint Ady Lédája, mint lovagló amazon. Iconografiai gyüjteménynek is nagyfontosságú Révész Bélának ez a műve. (Elek Artúr, Nyugat, 1937.)