Mezei Márta: Történetszemlélet a magyar felvilágosodás irodalmában

A reformországgyűlés megindulásának évében, 1825-ben történelmi mű, a honfoglalásról szóló első nagy magyar eposz megjelenése jelzi az irodalomban a nemzeti megújhodás korszakának kezdetét. Az ifjú Vörösmarty az ősi dicsőség példájával, az elődök nagyszerű erényeinek bemutatásával akarja tettrekész hazafiasságra buzdítani az ország "nagyra törő tehetősebb fiait". A reformkor egészének irodalmára szembetűnően jellemző az ősi múlt lelkesítő célzatú idézése, a lázas munka, a politikai-gazdasági szervezkedés, majd a forradalmi cselekvés nagyszerű időszakában is. Ma is úgy tartja a közvélemény, hogy ez a fokozott és folyamatos történelem felé fordulás a romantikának köszönhető. Előzményként csupán a XVIII. század közepén jelentkező történeti anyaggyűjtést fogadták el. "A magyar romantika a XVIII. század közepén történeti anyaggyűjtéssel indul meg, s e történeti jelleg a domináló elem csaknem összes művészi megnyilvánulásaiban is." - sommázza Pukánszky Béla.