William Shakespeare: Új magyar Shakespeare

Ha egy irodalomtörténész s egy színháztörténész összefogva megírja egyszer a felszabadulás utáni magyar Shakespeare-kultusz történetét, abban külön fejezet jut majd Mészöly Dezső fordításainak és esszéinek. Számtalan színpadi siker emlékét idézik e fordítások; s megannyi derekasan megvívott szellemi csata dokumentumai az elméleti írások. Ezeket kapja most egy kötetbe gyűjtve az olvasó: köztük több olyan drámaátültetést és vitairatot is, mely itt jelenik meg először.
„Shakespeare hajnala – delelője estéje” – ebben a hármas csoportosításban sorakoznak a drámák. Az első rész külön érdekessége, hogy a Lóvátett lovagok s a Romeo és Júlia mellett helyet kapott itt a Morus Tamás c. tragédia is, amelyet Shakespeare társszerzőkkel együtt írt, s amely a magyar összkiadásokból mindeddig hiányzott. A fordító így ír erről: „E különös történelmi tragédia vonzását csak növeli szemünkben a kézirat mostoha sorsa. A maga korában sem színpadra, sem könyvpiacra nem került – nyilván politikai okokból. Hiszen a trónon annak a VIII. Henriknek a leánya ült, aki a meg nem hajló Morus Tamás fejét leüttette.”
Az írói pálya középső szakaszából, az érett Shakespeare drámáiból ad sokszínű válogatást a második rész, a Sok hűhó semmiért, a Vízkereszt, az Othello, a Szeget szeggel, az Antonius és Cleopatra s a Lear király új fordításával; míg a harmadik rész, az életmű vége felé keletkezett Téli rege és a Vihar tolmácsolása az alkotói összegezést érezteti, s az alkony különös fényeit villantja föl.
Olyan Shakespeare-kötet ez, melyben a költő különböző korszakaiban kelt drámáinak egymástól elütő stílus-jegyeit nem nyomja el más-más hangú és szemléletű fordítók munkáinak esetlegesen eltérő színezete: a stílust itt egyetlen, változatlan szemléletű fordítónak a tárgy szerint változó hangja határozza meg.