Tallár Ferenc: Utópiák igézetében. "Sajátos orosz fejlődés" és az orosz regényforma a XIX. sz. első felében

Az Utópiák igézetében első fele az 1830-1850 közötti időszak orosz tár­sadalmi struktúráját és eszmevilágát tárja fel – a tárgykörben ritkán ta­pasztalt szellemi félkészültséggel, ár­nyalt megközelítéssel, igényes stílus­ban. A 19. századi orosz kultúra egy történelmileg körülhatárolt szakaszá­nak eredeti, mély és konzekvens ma­gyarázatát adja – különös tekintettel az orosz és a nyugati társadalomfejlő­dés különbözőségeire. Ebből a magya­rázatból egyértelműen következik az a szemléletmód, amelyet a szerző kettős gondolkodásnak nevez.
A gondolkodás kettőssége a XIX. század első felének orosz regényeiben (ezzel foglalkozik a könyv második ré­sze) mint a formálás elve, a mű konsti­tutív eleme é1 tovább. Számtalan va­riációban és bőségben, ahogy ezt a ta­nulmánykötet Lermontovról, Gogol­ról, Turgenyevről és Goncsarovról szóló fejezetei megmutatják. Egyben azonban megegyezően: az orosz re­gény konstrukciós elve alapjában más, mint a nyugati polgári regényé, ezért egészen más úton közeledve le­het csak megérteni is.