Japán fametszetalbum 4.

"Zápor veri a mezőt, a görbe fák lombja elkeveredik a venyige füstjével, a ködben groteszk árnyék halad a távoli dombon - pontosan nem tudható, férfié vagy asszonyé-e, odafönn vadludak szállnak, a háttérben pedig mozdulatlan opál-tükör a tenger. Néhány jellemző és hangulatfelidéző motívum a nagy japán festő, Ando Hiroshige képeiről. Említhettem volna a virágzó cseresznyefákat, a kiszáradó cserjék mögött felrémlő, havas Fudzsijámát vagy az ág hegyében hintázó cinegéket, tán a tavon billegő csónakot, melyet csáklyával lök tova imbolygó gazdája. Tulajdonképpen mindegy, mit emelek ki e tüneményes metszetek-ábrázolta világ fragmentumai közül. Mind egyenértékű a többivel. A szent hegy és a virág lepergő szirma. A kiszáradt sás, a remeték barlangja, a gésa sárga napernyője vagy a tengeren billegő vitorlás. Nem a motívumoktól kapják ezek az összetéveszthetetlen képek az atmoszférájukat, hanem épp attól, ami bennük láthatatlan. A levegőjüktől. Attól a közegtől, ami itt egészen más, mint az európai mesterek művein. Mintha más bolygón járnánk. Idegen csillagon, ahol a körvonalak erősek, és a kontúrokat nem rezegteti álomivá a levegőben feloldott pára. És sem az emberalakokat nem követi, sem a fákat nem karéjozza esendőségük örökös emlékeztetője, az árnyék." Ez a cikk Ando Hiroshige-ről szól, de úgy hiszem ráillik azokra a grafikákra is, ami ezekben a füzetekben találhatóak. Nem tudjuk a címet, a szerző, az illusztrátort de még a kiadás pontos évét sem, de a képek varázslatosak. Igazi távol-keleti hangulatot varázsol olvasójának.