A hatalom humanizálása. Tanulmányok Bibó István életművéről

Az európai emberiség legnagyobb teljesítménye, hogy képes volt kilépni a személyes uralom zsarnokságainak körforgásából és megfékezte a korlátozatlan hatalmat egy annál kiszámíthatóbb és átláthatóbb, a rang és a vagyon hierarchiáján alapuló renddel, majd a modern korban a kölcsönös szolgáltatások rendszerével, a szabadság és a demokrácia elvein alapuló társadalomszerveződéssel. Ez a hatalom humanizálását, szakszerű szolgáltatások rendszerévé alakítását jelentheti, de nem szükségképpen vezet el ahhoz. Tudjuk, hogy ez a vállalkozás több ponton is zsákutcába jtuott, aminek a következtében közösségi tébolyok és totalitárius rendszerek alakultak ki a demokratikus rendszerek általánossá válása helyett. Bibó István (1911-1979) annak útjait-módjait tárta fel és személyes példájával hitelesítette is, hogy juthatunk ki ezekből a zsákutcákból, s hogyan oldhatjuk fel a mind magunkban, mind másokban rögzült közösségi görcsöket.
Tanulmánykötetünk az első, de minden bizonnyal nem az utolsó kísérlet arra, hogy Bibó István életművét rekonstruáljuk és a tudományosság igényével feldolgozzuk a szellemi hatások, az alapfogalmak jelentéstartalmai, az eszmei párhuzamok és az értékvilág szempontjából.
A kötetben először lát napvilágot az európai társadalomfejlődésről 1953 és 1956 között papírra vetett rendkívül érdekes fejtegetés, egy mindezidáig ismeretlen 1956-os kibontakozási tervezet, amelynek jelentős szerepe volt Bibó István perében is, valamint az 1940-ben elhangzott, a természetjog időszerűségéről szóló egyetemi magántanári próbaelőadás szövege. Kötetünket abban a reményben bocsátjuk útjára, hogy hozzájárul Bibó István életművének mélyebb megismeréséhez és ahhoz, hogy egyéni életünkben is alkalmazzuk annak tanulságait, ami elősegítheti a szabad és demokratikus egyének és közösségek világának megvalósulását.