A jóléti állam

A magyar szociálpolitikai képzés és kultúra egyenetlenül fejlődött. A századelőtől kezdve voltak kiemelkedő tudósok, akik máig maradandó érvényű műveket alkottak. Elég, ha itt csupán Heller Farkas és Hilscher Rezső nevét említjük. Az ő fontosabb munkáik, számos kortárséval együtt, nagyjából 1985 óta lassan újra elérhetővé válnak. A szociálpolitikai képzésben is volt néhány kezdeményezés. Ám mindez csak igen szűk körhöz jutott el – s akik továbbvihették volna e gondolkodást, azokat 1949 után fokozatosan kiszorította a hazai közéletből a mind intoleránsabb hatalom. Megjegyzendő egyébként, hogy a külföldi szakirodalom magyar nyelven a háború előtt is csak szórványosan, s inkább másodkézből, ismertetések révén volt megismerhető.
1950 és 1970 között az önálló szociálpolitika megszüntetésének kényszerű következménye a szociálpolitikai irodalom és képzés teljes hiánya lett. 1970 táján azután, az 1968-as gazdasági reformkísérletekkel egyidejűleg, lassan csak elindultak – jórészt a szociológia örve alatt – előbb a kutatások, majd a képzés csírái. Akik az első képzések résztvevői – hallgatói vagy oktatói – voltak, azok a megmondhatói, milyen keserves nehézséget jelentett az, hogy a lassacskán mégis formálódó hazai szakirodalom mellől szinte teljesen hiányoztak a magyar nyelven olvasható külföldi munkák. Mind a (nyilvánosság számára alig elérhető) Szociálpolitikai Értesítő, mind pedig az 1989-t61 létező Esély (társadalom- és szociálpolitikai folyóirat) igyekezett és igyekszik ezt az űrt töltögetni – de ezek elsősorban a szakma számára elérhető kezdemények.
A jóléti állam, az első olyan magyar nyelvű válogatás, amely több-kevesebb rendszerességgel igyekszik ízelítőt adni a szélesen értelmezett szociálpolitikára vonatkozó külföldi, jórészt nyugat-európai irodalom főbb területeiről.

Több helyen ceruzával aláhúzogatva.