Kosár
Mocsáry Lajos, Grünwald Béla, Weis István, Tomcsányi Móric, Szontagh Vilmos, Egyed István, Concha Győző, Ereky István, Mártonffy Károly, Magyary Zoltán, Fluck András, Valló József írásai.
A magyar közigazgatás története egyidős a magyar államiság történetével, az államalapítás óta elkülönül az egyházi és világi hivatalnokoknak először igen kisszámú, majd az idők múlásával gyors ütemben gyarapodó rétege, amely a központi vagy helyi államhatalom nevében és felhatalmazásával adókat vet ki és hajt be, igazolásokat állít ki, dönt vitás ügyekben, alkalmi vagy később állandó fegyveres erő toborzását, kiképzését szervezi, azaz
közérdekű igazgatást végez. Annak boncolgatásába, hogy e munka milyen mértékben nevezhető sikeresnek, hatékonynak, a lakosság tetszését meg nyerőnek, vagy éppen azzal szembemenőnek itt és most nem megyünk bele, valószínűsíthető, hogy a nemzet sikereihez és kudarcaihoz egyaránt hozzájárult.
Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy az állami és közösségi ügyek igazgatásában a hagyománynak, a szokásoknak, a mindennapi tapasztalatnak évszázadokon keresztül – egészen a múlt század közepéig – sokkal nagyobb volt a szerepe és a jelentősége, mint a tudományos elemzéseknek, vizsgálatoknak. Állítjuk ezt akkor is, ha tudjuk, hogy a kormányzásról, az ügyintézés művészetéről, a hivatalnokok viselkedésének mozgatórugóiról igen sok pompás, éles szemű megfigyelésen alapuló leírás jelent meg Magyarországon is.
