tartalom:
Orvostudor, egészségügyi tanácsos, született 1832. november 16. Nagyváradon. 1848.-ban mint orvosnövendék a bécsi egyetemre ment, hol a szabadságharczi mozgalmakban részt vett. A viddini Ziah pasa fölhivására ő is török szolgálatba lépett és Serajevóban, majd Damascusban töltötte szolgálati éveit, midőn 1852. végén amnestiát nyert s Bécsbe érve Mazzini leveleinek Magyarországba való bevitelének közvetítésével vádoltatván, elfogatott és félévig fogva tartatott. Ekkor engedélyt nyert orvosi tanulmányainak a bécsi egyetemen való folytatására. Nagyváradra visszatérve 1857-től 1868-ig mint törvényszéki s Biharmegye főorvosa működött. Az 1863-ban Budapesten tartott gyűlésen indítványt tett a hazai közegészségügy törvényes szervezésére, mely a pozsonyi gyűlésen elfogadtatott. Az alkotmányos korszak bekövetkeztével, részt vett a politikai mozgalmakban és azok közé tartozott, kik a Deák-pártot Biharmegyében megalakították. Mint a törvényszéki orvostan magántanára 1859-től 1868-ig a nagyváradi jogakadémián, 1868-tól pedig a budapesti egyetem jogi karában működik. 1870-71-ben a miniszterek megbízták, hogy az általa indítványba hozott nagy-váradi bábaiskolát, mint első ily intézetet hazánkban, fölállítsa. Az általa föltalált mentőkocsi a legelső díjban részesült és a feltalálót Augusta császárné a nemzetközi jury tagjává nevezte ki s értékes melltűt küldött neki emlékűl. (Szinnyei József)
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető