"Az 1711-iki szatmári békekötés története is a megoldásra váró tudományos feladatok közé tartozván, a bécsi levéltárakban végzett tájékoztató kutatások tényleg igazolták a Magyar Történelmi Társulat azon elhatározását, amellyel a szatmári béke történetének megírását, illetőleg e békére vonatkozó hivatalos iratoknak és leveleknek közzétételét egyik megoldandó feladatául jelölte meg. Gróf Pálffy Jánosnak irattára és levelezése, a birodalom politikáját irányító minisztérium tanácskozásainak jegyzőkönyvei, III. Károly és egyes minisztereinek levelezése, végül a követjelentések ugyanis rendkívül sok új és nagybecsű anyagot tartalmaztak a szatmári békére és az ezzel kapcsolatos eseményekre vonatkozólag. Ezen anyag alapján nemcsak az volt megállapítható, hogy Pulay kétszáz esztendő előtt készült műve részben már elavult, adatkészlete hézagos, történeti beállítása pedig sok tekintetben téves, vagy épen irányzatos, hanem az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szatmári béke történeti beállítását és politikai értékelését is revízió alá kell venni. Ez volt az oka annak, hogy a Magyar Történelmi Társulat elnökének, gróf Klebesberg Kúnónak megbízásából hónapokon keresztül tartó tervszerű munkával átkutattam a bécsi és budapesti levéltárakat s ezen kutató munkának eredménye a szatmári béketárgyalásoknak úgyszólván teljes anyagra."
Részlet az előszóból